Az acélgyári templomot nyolcvan éve kezdték építeni a ferencesek, 75 éve készült el a kolostoruk, de 1950-ben innen is menniük kellett a barátoknak, és betiltották az akkor már igen népes harmadrendi közösséget is.
A világi rendnek, vagy ahogy akkoriban nevezték, a ferences harmadrendnek 1950 előtt Salgótarjánban 170 tagja volt, nem mind Tarjánból, hanem a környező településekről is; a kényszermunkatáboráról később elhíresült Recsken is élt mintegy harminc világi ferences.
A rendszerváltás után a ferencesek, ha Tarjánba nem is tudtak visszatelepülni, de a közeli Mátraverebély–Szentkútra és Szécsénybe igen, így a ferences lelkiségnek ismét lettek bástyái a vallásosságáról híres Nógrádban.
salgótarjáni hívek öt évvel ezelőtt megkeresték a szentkúti ferenceseket, hogy tartsanak nekik adventi lelkigyakorlatot. Papp Tihamér atyát e lelkigyakorlat közben kérték, hogy a ferencességről is szóljon. Akkora volt az érdeklődés, hogy ezt követően havonta találkoztak, és Papp Tihamér vezetésével egyre jobban megismerték Szent Ferenc karizmáját. Hamarosan el is határozták, hogy újraalakítják a helyi világi rendi közösséget.
Négy éve megtörtént a világi közösségbe jelentkezők hivatalos befogadása, és idővel hatan örökfogadalmat is tettek. A világi rend szabályzata szerint minimum öt örökfogadalmas kell ahhoz, hogy a világi rend helyi közössége megalakulhasson, addig más közösségek pártfogása alatt készültek.
Mára nyolcra növekedett a tarjáni örökfogadalmasok száma, megtartották a káptalani gyűlésüket, megválasztották a tisztségviselőiket és ezzel minden akadály elhárult az önálló közösség megalakítása elől. Az ünnepélyes újraalakulási ünnepséget Dobszay Benedek, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány provinciálisa vezetésével vasárnap 14 órakor tartották a salgótarjáni ferences templomban.

Forrás: magyarkurir.hu