Alighanem a Takarékbankra kiírt pályázat szerdára ígért eredményhirdetése hozta lázba újra az FHB-részvények vásárlóit, ennek köszönhető a keddi és szerdai, összesen 13,2 százalékos emelkedés - írja a Napi Gazdaság.

A BÉT részvénypiacán a közelmúlt legjobb teljesítményét a tavaly decemberben emelkedésnek indult FHB-részvények mutatták fel, amit szakértők azzal magyaráznak, hogy a társaságnak jó esélyei vannak a Takarékbank privatizációjában, amivel a hatalmas vagyon fölött diszponáló takarékszövetkezetek döntéseibe is beleszólást szerezhet. Ezt a vélekedést erősíthette, hogy nyilvánosságra került, csak egyetlen pályázó akadt a Takarékbank állami részvénycsomagjára, valamint hogy az FHB nemrég bejelentette, tőkeemeléssel 25 százalékos részesedést szerzett egy Magyar Takarék Befektetési és Vagyongazdálkodási Zrt. nevű társaságban (MTBV), 252 millió forint befizetésével. Az addig ismeretlen társaságról az FHB közleménye tartalmazta, hogy többségi tulajdonosai magyarországi szövetkezeti hitelintézetek. Ez azért lehet fontos, mert a Takarékbank eladásánál a kiírás sajátosságai szerint az ilyen paraméterekkel rendelkező cégek számára áll igazán nyitva az út.

Decembertől január elejéig már túl volt egy duplázáson a részvény, majd a vevők fogyatkozni kezdtek, de a pályázat közelsége újra begyújtotta a rakétákat. A tegnapi 780 forintos ár az FHB tőzsdei pályafutására visszatekintve egyébként nem számít túl magasnak, igaz, most egészen más a fundamentális háttér, és emiatt vélhetően a vásárlói kör is.

A részvény 2003-as tőzsdei bevezetése után négy évvel, 2007-ben érte el 2337 forinton történelmi csúcsát, mintegy másfél évvel később, 2008. október elején lépte át lefelé az ezerforintos szintet, ahogy az amerikai subprime-válság egyre inkább átterjedt a globális piacokra. Az OTP-részvényeknél − a világ tőzsdéihez hasonlóan − 2009. március eleje hozta el a mélypontot, amikor a nagyobbik tőzsdei bankpapír 1232 forinton is járt, ekkor az FHB 470 forintra esett; de amíg az OTP-papírok később már meg sem közelítették ezt a szintet, az FHB útja rögösebb volt.

A 2009. tavaszi mélypontról egy év alatt háromszorozódott az árfolyam, 2010 márciusában 1550 forintos lokális csúcsot ért el napon belül, aztán 2010 második felében lassú lemorzsolódás vette kezdetét. Az árfolyam 2011 májusában lefelé ismét átlépte az ezerforintos szintet, és az év novemberére 450 forint alatti új lokális mélypontot ütött, a kis részvények iránti általános utálat részeként. 2012 végére már 400 forint alatti záróárak sem voltak ritkák, 2013 szeptemberében pedig 305 forintos minimumáron is született kötés. Úgy tűnik, az új történelmi mélypont elérésére volt szüksége a bankpapírnak a fordulathoz, hiszen ekkor, csaknem tíz év után esett a 2003 decemberében, kevéssel a tőzsdei bevezetés után elért 380-as minimumárfolyama alá.

A forgalom élénkülése és az árfolyam magához térése 2013. október végén, november elején kezdődött, az addig sokszor csak néhány ezer darabos napi volumen több tízezresre emelkedett, majd december elején a 400 forintos szint átlépésével hirtelen több százezer darabra nőtt. Az október végi 355 forintos árfolyam november végére 380-ra emelkedett, az igazi áttörést december 18-a hozta el, amikor 410-ről 449-re ugrott, majd a következő napok látványos emelkedése során január másodikán 714 forinton tetőzött. Innen két nap korrekció következett 555 forintig, majd újra emelkedésbe váltott a részvény, ami azért nem elhanyagolható, hiszen február 10-re 689 forintra ért, vagyis ebben az egy hónapos körben is 24 százalékot ment föl az árfolyam. Az utóbbi két napban ismét meredek emelkedés vette kezdetét, kedden 740 forintra, 7,4 százalékkal, tegnap pedig 780 forintra, újabb 5,4 százalékkal drágult a részvény, vagyis a szeptemberi minimumhoz képest 155 százalékot emelkedett.

Az elemzők megosztottak, hogy pontosan miben is reménykednek az FHB-vásárlók. Ahogy egyikük elmondta, a jelenleg ismert eredményekkel, a régiós átlagot jóval meghaladó 2-eshez közelítő P/BV (árfolyam/részvényenkénti könyvérték) mutatójával a jelenlegi árszinten nagyon drágának számít a papír. Az emelkedést így csakis a remények táplálhatják. Vagy az, hogy a Takarékbank-részvények alacsony áron való megszerzésével az FHB olyan pozícióhoz jut, amelyben egy összességében 2600-2700 milliárdos mérlegfőösszegű pénzügyi konglomerátum irányításával előbb-utóbb a bank eredménye drasztikusan javulni fog. (Összehasonlításul az OTP nem konszolidált, vagyis csak a magyarországi tevékenységet tükröző mérlegfőösszege mintegy 3000 milliárd forint.) Vagy pedig az a várakozás, hogy ennek fényében hamarosan ajánlat érkezhet a bank részvényeire.

Miró József, az Erste Bank stratégája szerint nem fér hozzá kétség, hogy ha az FHB szakértelmét fölhasználva megnyit egy termékkört a takarékszövetkezetek számára, azon az FHB is szépen kereshet. Ennek mértékét nehéz megmondani, de akár elérheti az évi tízmilliárd forintos nagyságrendet is.

Kuti Ákos viszont úgy véli, nem önmagában az esetleges nyereségnövekedés, hanem egy vételi ajánlat növekvő valószínűsége is állhat az áremelkedés hátterében. Az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője szerint a piaci szereplők arra számíthatnak, hogy ha valóban olyan rózsás jövő elé néz a bank, mint ahogy azt jelenleg a találgatások szintjén többen gondolják, a meghatározó tulajdonosoknak nem lenne érdekük a tőzsdén tartása. A közkézen lévő 32 százaléknyi részvény megvásárlása ebben az esetben történhet a piacon vagy ajánlat keretében. A piaci felvásárlás elég kilátástalan vállalkozás, tekintve, hogy a decemberi megugrástól mostanáig 5,5 millió részvény cserélt gazdát a tőzsdén a közkézen lévő mintegy 20 millióval szemben. Ha ajánlatra kerülne sor, az a 180 napos, vagy 360 napos forgalommal súlyozott átlagár, vagy a részvényenkénti saját tőke értéke közül a magasabb árfolyamon valósulhatna meg. A tőzsdei átlagárak a csak nemrég kezdődött emelkedés miatt meglehetősen alacsonyak, 511 és 556 forint, ezzel szemben az FHB jelentésében szereplő részvényesi vagyon értéke meghaladja a részvényenkénti 1100 forintot.

A részvény vásárlásához azonban konzervatívabb befektetőknek alighanem megalapozottabb információkra lenne szükségük a puszta spekulációnál. Elemzők ezzel szemben arról számoltak be, hogy a nyilvánosan elérhető adatokon kívül rendkívül nehéz információhoz jutni a banktól, ami ahhoz vezet, hogy a bevett elemzési módszerekkel nem tudják alátámasztani a részvény áremelkedését.