adta elő kalandjait és jövőbeli nagyszabású terveit. A kételkedőket arrogáns válaszaival lesöpörte.

Mára ez a szokás is átalakult, az u.n. "látványtervek" vették át a szerepét, az ellentmondást nem tűrő arrogancia pedig természetes velejáróként megmaradt.

Híre-neve egyre nőtt, túlterjedt a város határain is. A Münchhausen báró közzétett öndicséretei és nagyszabású tervei hatalmas sikert aratnak a hiszékenyek körében.

A hősünk köré fonódó képtelen történeteket, anekdotákat, kalandokat nevezték el később münchhauseniádáknak. Neve még az orvostudományba is bevonult: a Münchhausen-szindrómával a képzelt betegség tüneteit illetik.

Miközbennépszerűsége fenntartása érdekében ezt teszi, szegény főszereplőnket ez a "dicsőség" nem lelkesíti, nem vágyik a "lódítós báró" címre sem.

A Münchausen szindrómakifejezéssel eredetileg azt a helyzetet írták le, amikor a betegek meghamisítják saját tüneteiket.

Mai értelmezése szerint, a Münchausen-kórban szenvedő betegek sem tesznek mást, mint hihető történeteket és képtelen, minden reális alapot nélkülöző nagyszabású terveket és elképzeléseket találnak ki és posztolnak a Facebook oldalukra csak, hogy a figyelem középpontjába kerülhessenek, vagy például megtarthassák jelenlegi jól jövedelmező állásukat, betöltött poziciójukat.

Ez az érdekes, nehezen felismerhető betegség a nagy mesehősről, Münchausen báróról kapta a nevét, aki olyan élethűen tudott bármiről mesét szőni, hazudni, hogy mindenkit megtévesztett maga körül.

A Münchausen-szindróma komoly kihívást jelent a hiszékeny Facebook olvasók számára. A kórban szenvedők, gyakran visszaélnek a rendelkezésükre álló, már rájuk bízott erőforrásokkal és ezáltal komoly kockázatot is jelenthetnek egy vele együtt élő közösség számára.