Nevét a lap indulásakor Moszkvából frissen hazatért Gábor Andor publicistától kapta, aki a lap alapítója, 1953-ban bekövetkezett haláláig főszerkesztője volt.

A Ludas Matyi íróit-rajzolóit az alapító mellett a kommunista Szabad Népnek is dolgozó Szegedi Emil, a Szabadság című lapba is író Gál György és a humorista Tabi László szervezte meg. A korai gárda tagja volt többek között Hoffmann Ferenc (a későbbi Ephraim Kishon), Stella Adorján, Nóti Károly, Békeffy István, Király Dezső, a lapba írt Heltai Jenő, Márai Sándor, Szép Ernő és Zilahy Lajos is, karikaturistája volt többek között Kaján Tibor, Pályi Jenő, Szegő Gizi, Sándor Károly és Szűr Szabó József.

A Ludas Matyi a karikatúrákkal és kisebb humoreszkekkel a politika iránt kevésbé érdeklődőknek is szerzett örömet. Ugyanakkor hatékonyabb politikai propagandaeszköz volt a politikai napilapoknál, amelyeket szűkebb kör, illetve másfajta olvasók forgattak.

A példányszám már kezdetben 200 ezer körül volt, majd néhány éven belül elérte a 400 ezret, a csúcson a 650 ezret.

1956-ra a Ludas Matyi nyitottabb orgánummá vált, új humoristák jelentek meg, mint Peterdi Pál, Somogyi Pál, Szilágyi György és Kun Erzsébet, és olyan tekintélyes szépírók is csatlakoztak újságírói közé, mint Illyés Gyula, Kónya Lajos és Örkény István.

A Ludasban jelent meg először Örkény István klasszikus novellája, "A költészet hatalmáról". A hatvanas és a hetvenes évek elején alakult ki a lapot jellemző kifinomult, bírálva csipkelődő politikai humor, amely újdonságnak számított.

Tabi László főszerkesztésében (1957-76) az élcelődés prédájává vált a Patyolat vállalat, a BKV, illetve a Magyar Rádió és a Magyar Televízió műsora, a politikusok ábrázolása a korábbiaknál jóval ritkábbá vált. Ebben az időben a lap szerzői között volt Galambos Szilveszter, Ősz Ferenc és a karikaturisták: Hegedűs István, Balázs-Piri Balázs, Pusztai Pál, Várnai György és Sajdik Ferenc.

A lap a hetvenes években élte fénykorát, megjelent a Ludas Évkönyv is. 1976-ban Tabi távozott, utódja a Népszabadságtól érkezett Árkus József lett. Ezután a lap időnként politikai személyeket is kifigurázott, igaz, sohasem a legfelsőbb szintre nyúlva, és célponttá váltak a könnyűipari, belkereskedelmi és építésügyi miniszterek, meg a mindenkori tévéelnök is.

Ez a gyakorlat már az 1980-as évekbe vezet át, amikor az áruellátást, a minőséget és az áremelkedéseket bírálták a humoreszkírók, Föld S. Péter, Tímár György és Lehoczki István karikaturista. A Ludas Matyi szerkesztősége a rendszerváltozás küszöbén önállósítani akarta magát az állami Hírlapkiadó Vállalattól, a vállalat azonban nem adta a lapnevet.

Az 1990. március 7-én megjelent szám után a szerkesztőség a Mai Nap Rt-hez ment át, és Új Ludas néven indított hetilapot. A Hírlapkiadó a korábban külsős Dluhopolszky László vezetésével továbbra is megjelentette a Ludas Matyit, a lapot 1992-től jegyző Szuhay Balázs főszerkesztőségével. Ám mindkét lap példányszáma csökkent, és 1993 végére mindkettő meg is szűnt.

A vicclap majdnem ötven évig mosolyogtatta, nevettette, sokszor bosszantotta a magyarokat, és története ugyan végleg lezárult, de hatása máig eleven.