hagyománya Németország területéről ered, úgy a selyempapírba és sztaniolba csomagolt fondant-cukorkák is német közvetítéssel juthattak el hazánkba.

Tavaly ilyenkor kiemelkedő nemzeti értékké nyilvánították az ünnepi időszak egyik legkedveltebb édességét és egyben karácsonyfadíszét, a szaloncukrot – vagyis a szaloncukor már szó szerint a hungarikummá válás előszobájában van.

Az egyesével selyempapírba és sztaniolba csomagolt, csokoládéval bevont, változatos ízesítésű cukorkákat azért érte ez a megtiszteltetés, mert Magyarországon és pár környező országon – például Szlovákián és Románián – kívül máshol nem szokás a karácsonyfára aggatott díszként használni őket.

A díszként és ünnepi édességként is használt szaloncukor népszerűsége töretlen – amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy háztartásonként évente átlagosan egy kilogramm szaloncukrot fogyasztunk – szóval itt az ideje leleplezni, hogy ahogy a fogyasztás után a karácsonyfára üresen visszarakott csomagolópapír, úgy a benne lévő szaloncukor mennyire tekinthető magyar jellegzetességnek.

Francia cukrászmesterektől eredhet
A szaloncukor eleinte, vagyis a 19. századi Magyarországon nem pont úgy nézett ki, mint amit megszoktunk, csokoládéval ugyanis az agrártárca marketingcentrumának Hagyományok, ízek, régiók című kiadványa szerint csak az 1930-as években kezdték el bevonni. A szaloncukor egészen addig díszes selyempapírba és sztaniolba csomagolt fondant-cukorkát jelentett.

A Magyar Édesipari Országos Vállalat Szerencsi Csokoládégyárának termékei 1979-ből.

Ahogy a nevéből is következtetni lehet, a főzéssel túltelített, majd lehűtött cukormassza, azaz a fondant elkészítése francia eredetű eljárás, méghozzá elég régi, hiszen már a 14. század óta létezik. A fondant-készítés tudománya a legnépszerűbb elmélet szerint a 19. században jutott el hazánkba a német cukrászmesterek közvetítésével. (Míg egyesek szerint fondant-szerű cukorkákat elsőként a török vándorárusok ismertethették meg a magyar ínyencekkel.)

Több magyar cikk is említi egy bizonyos Pierre-André Manion francia cukrászmester nevét, mint aki elvitte a tudást a német cukrászoknak, de erről a rejtélyes cukrászmesterről csak magyarul lehet olvasni, más nyelveken nem. A francia fondant-gyártásnak azonban van egy másik legendája, amit már korántsem ilyen egyszerű megkérdőjelezni.

Eszerint még valamikor a 18. században egy fondant-készítésben jártas Papillot nevű lyoni cukrászmester egyszer arra lett figyelmes, hogy valaki rendszeresen megdézsmálja a készleteit. Majd kiderült, hogy az inasa az, aki rosszban sántikál. A fiatal cukrásztanonc annyira belehabarodott egy mesterénél gyakran vendégeskedő nőbe, hogy rendszeresen egyesével becsomagolt cukorkákkal – és a csomagolópapír belső oldalára írt szerelmes üzenetekkel – bombázta szíve választottját.

Papillot mester azonban nem haragudott meg a fiatalemberre, mert neki is megtetszett az ötlet – inkább elkezdett egyesével becsomagolt cukorkákat árulni. A mester után papillote-nak nevezett cukorkák csomagolása azóta nem feltétlen szerelmes üzeneteket tartalmaz, de mind a mai napig népszerű csemegének számít Franciaországban.

A polgári szalonokból a családi karácsonyfákig
A karácsony talán legfontosabb kelléke – ami nélkül a szaloncukrot nehéz elképzelni – a karácsonyfa, amely szintén német közvetítéssel jutott el hazánkba.

Az égő gyertyákkal feldíszített karácsonyfa állításának hagyománya egészen Luther Mártonig nyúlik vissza. A reformáció nagy alakjának újítása aztán a 16. században sokfelé elterjedt a Német-római Birodalom területén, később pedig az egész világot meghódította.

Ez a karácsonyi szokás hazánkban a reformkor idején jelent meg, amikor a polgári otthonokban kialakították a vendégek fogadására alkalmas szalonokat is. Podmaniczky Frigyes báró emlékiratai szerint német származású édesanyja honosította meg a karácsonyfa-állítás hagyományát Magyarországon az 1820-as években. Vannak, akik szerint az első magyar óvoda megalapítója, Brunszvik Teréz kedveskedett először fenyőállítással a vendégeinek.

A polgári otthonok szalonjaiban pedig a század végére nemcsak a karácsonyfa számított fontos ünnepi kelléknek, hanem a szaloncukor is.

Az édesség neve is onnan ered, hogy a szalonokban szolgálták fel a vendégeknek. A németül salonzuckerl-nek nevezett cukorkákat Jókai Mór még „szalonczukkedlinek” hívta, majd ez az elnevezés egyszerűen szaloncukorrá változott.

Az 1880-as évekhez több fontos szaloncukortörténeti mérföldkő köthető: ebben az évtizedben írta le magyarul először a szaloncukor-készítés receptjét Dobos C. József, majd pár évvel később Hegyesi József is – a receptkönyvét álnéven kiadó udvari cukrász, Kugler Henrik pedig 1891-ben már 17 különböző ízesítésű szaloncukor-receptet írt le.

Erről az 1951-ben készült fotóról úgy tűnik, hogy az 1956-as forradalom miniszterelnökének, Nagy Imrének a családja is szaloncukorral díszítette a karácsonyfát. -JÁNOSI KATALIN / FORTEPAN

Ebben az évtizedben kezdődött el az ipari szaloncukorgyártás is, amihez fondant-készítő gépeket használtak. Stühmer Frigyes 1883-ban nyitotta meg Pesten a gőzüzemű csokoládégyárát, ami aztán hamar a szaloncukorkészítés fellegvárává vált. Stühmer egyik ügyfele, Gerbeaud Emil pedig 1886-ban nyitotta meg saját csokoládégyárát, ahol szintén gépekkel készült a fondant.

A fondant-készítést az 1890-es években már az iskolákban is tanították – legalábbis erről árulkodik a székesfehérvári Hunyady fiú felsőkereskedelmi iskola 1891-es értesítője, ami az Arcanum Digitális Tudománytárában lelhető fel, és azt írják benne, hogy a tanulóiknak ezt a fontos ismeretanyagot is megtanítják.

A korszak sajtójában megjelenő hirdetések szerint a kereskedők már ekkor is javasolták a szaloncukor díszítésre való használatát, azonban a szaloncukor ekkoriban még sokkal inkább kötődhetett az általános érvényű ünnepi vendégváráshoz, mint speciálisan a karácsonyhoz.

Az 1890-es évek sajtótermését böngészve ugyanis feltűnő, hogy nemcsak decemberben jelent meg ez az édesség a hirdetésekben, hanem januárban, februárban és tavasszal is. Amiből arra lehet következtetni, hogy a szaloncukor ekkoriban még farsangi és húsvéti csemegének is számíthatott.

Idővel azonban ez megváltozott, hiszen ma már egyértelműen csak a karácsonyhoz társítjuk a szaloncukrot. Mivel ez a szokás máshol nemigen dívik – mármint a becsomagolt cukorkák fenyőfára aggatása, és díszként való használata –, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy sokan már a hivatalos elismerése előtt is hungarikumként tekintenek rá.

_ _ _ _ _ _ _ _
SALGÓTARJÁNIAK ÉS NÓGRÁD VÁRMEGYEIEK KÖZÖSSÉGE 😃
InfoNógrád híroldalak
CSOPORT:
https://www.facebook.com/groups/infonograd
HÍROLDAL:
https://www.infonograd.hu
TikTok:
https://www.tiktok.com/@infonograd
Threads:
https://www.threads.net/@infonograd_hiroldal
Insta:
https://www.instagram.com/infonograd_hiroldal
. . . . . . . . . . . . . . . . . .