A hidegháború alatti világdiplomácia kulcsfigurája, Kissinger „ma meghalt connecticuti otthonában” – közölte tanácsadó cége, a Kissinger Associates közleményében.

Henry Kissinger, aki az 1970-es években kezdeményezte a Moszkvához és Pekinghez való közeledést, látta, hogy az amerikai történelem sötét oldalai – például az 1973-as chilei puccs támogatása, Kelet-Timor 1975-ös lerohanása és természetesen a vietnami háború – beárnyékolják a róla kialakult képet.

A „reálpolitika”, a hatalom által védett nemzeti érdekek hideg számítása tette őt világszerte sokat bírált személyiséggé.

Elhunytával „Amerika elvesztette az egyik legtekintélyesebb és leghallgatottabb hangját a külpolitikában” – fogalmazott George W. Bush volt amerikai elnök.

Kissinger májusban ünnepelte századik születésnapját, és évtizedekkel azután is megőrizte a világ vezetőinek figyelmét, hogy visszavonult az aktív politizálástól.

Idén júliusban Pekingbe látogatott, ahol Hszi Csin-ping kínai elnökkel tárgyalt, aki „legendás diplomataként” üdvözölte őt. Kína különleges helyet foglal el Kissinger úr karrierjében. Kulcsszerepet játszott az Egyesült Államok és a Mao Ce-tung vezette Kína kapcsolatainak rendezésében, amikor titokban Pekingbe utazott Richard Nixon 1972-es történelmi látogatásának megszervezése érdekében. Ez vetett véget a Kínai Népköztársaság elszigeteltségének.

Emellett Kissinger irányította a vietnami háború befejezéséről szóló titkos tárgyalásokat. A vietnami háborúban a fegyverek elhallgattatásáért Kissinger és vietnami kollégája, Le Dúc Tho megosztva megkapta a Nobel-békedíjat 1973-ban. Le Dúc Tho azonban visszautasította a díjat, arra hivatkozva, hogy nem tartották tiszteletben a kialkudott fegyverszünetet, Kissinger pedig tüntetésektől tartva nem utazott el a norvég fővárosba a díj ünnepélyes átadására.

Henry Kissingert az Egyesült Államokban az Izrael és az arab országok közötti közvetítői szerepéért is elismerik. 1973-ban, miután az arab országok váratlanul megtámadták Izraelt a jóm-kipúr zsidó ünnep idején, hatalmas légi szállítmányt szervezett az izraeli szövetségesnek szánt fegyverek szállítására.

Az egykori amerikai külügyminiszter Heinz Alfred Kissinger néven 1923-ban Bajorországban született német zsidó családba, és a náci Németországból menekült el, majd 20 évesen honosított amerikai állampolgár lett. A katonai kémelhárításhoz és az amerikai hadsereghez csatlakozott, majd a Harvardon tanult, ahol később tanított is.

Vastag szemüvegéről felismerhetően a világ diplomáciájának arca lett, amikor a republikánus Richard Nixon 1969-ben a Fehér Házba hívta nemzetbiztonsági tanácsadónak, majd külügyminiszternek, és 1973-tól 1975-ig mindkét tisztséget betöltötte.

Túlélte Nixon távozását – aki 1974-ben a Watergate-botrány miatt lemondott -, és utódja, Gerald Ford alatt 1977-ig maradt a diplomácia vezetője.