A MAGMA cím jelen esetben nem a felszín alatt áradó, sok komponensű izzó kőzetanyag lávájára utal, hanem a nógrádi alkotók felszín feletti, mindennapos alkotótevékenységének intenzív együtthatóját jelenti.

Vannak ugyanis olyan nagyszerű képzőművészek, akik hisznek a közös együttlét energiáiban, vagyis a szakmai közösség erejében, lankadatlanul bíznak a művészetben, az alkotás fontosságában.

A Balassi Bálint Asztaltársaság és a StArt 20:10 Alkotóműhely vezetői, e kiállítás megálmodói és létrehozói is a tagsággal együttműködve, pont ebben a hitben teszik a dolgukat. Mindez persze csak úgy lehetséges, ha őszinte érdeklődéssel, nyitottsággal fordulnak egymás felé. Itt és most pont ennek vagyunk a tanúi: jelen esetben a közös nevező a képzőművészet. Mert éppen ez az, ami tartást ad mindannyiunknak: az alkotómunka, vagyis a művészet.

Maga a képzőművészet és benne a sokirányú alkotói folyamatok értelmes célt mutatnak minden egyes alkotó civil-életében is, értelmet az egyéni élet nehézségei és a társadalmi szintű problémák elviseléséhez. De ezen túl a művészet sok tekintetben változtatásra is ösztönöz, megújulásra, gyarapodásra szellemileg, érzelmileg, intellektuálisan. A személyes utak teljesítményében, az egyéni életművekben megformálódó művészet közösségben még inkább képes erőre kapni, maguk a művészek pedig egymás különbözőségüket elfogadva, elismerve, egymás bizalmát élvezve valami nagyszerű eredményességgel képesek érvényre juttatni a képzőművészet lényegét.

Hogy mi is ez a bizonyos lényeg? Nos, az alkotóerő felszabadításának fontossága, merthogy művészet nélkül nem létezik emberi élet. Persze vannak olyan erők, amelyek szívesen elterelnének mindannyiunkat a kultúramentesség, a művészet-nélküliség azaz az elrendelt boldogtalanság felé, mert a rosszul értelmezett haszonelvűség racionális felfogása ezt diktálná.

Sokkal könnyebb kultúr-vákuumban vagy a műveletlenség eróziójában élő nincstelen emberiséget megvezetni, mint a gondolkodó, szellemi, kulturális erővel rendelkező, művészettel élő, tisztán látó emberek sokaságát. A képzőművészet nyelvezete ráadásul a beszélt nyelvtől, mondhatni nemezetektől teljesen független, internacionális, azaz határok feletti. Gondoljuk csak el, ha húzunk egy jól sikerült vonalat, annak az igazsága a világ minden részén tisztán dekódolható lesz mindenki számára. Lehet, hogy csak egy vonal, de az nem lesz több vagy kevesebb, csakis pont annyi, amennyi az önazonosságában létezik. Persze a különböző kultúrkörökben eltérő dominanciákkal új jelentéstartalmak adódhatnak a vonalunkhoz, de végül is így lesz teljes maga a mű.

Visszatérve a MAGMA című kiállítás művészeinek csoportjához, számomra fontos üzenet artikulálódik a kiállított műveket szemlélve. Egyrészről nagyon örvendetes, hogy kimozdultak az otthoni környezetükből ezek az alkotások és megmutatják magukat egy jellemzően más környezetben is. Budapest sok tekintetben figyelmetlen és kapkodó tempójával általában gyorsan túllép önmagán. Ez azt eredményezi, hogy az itt élők felpörgött túlkínálatában nem mindig jut hely olyan eseményeknek, amelyek másról vagy másról is szólnak, mint a budapestiekről. Ez nem csoda, hiszen figyelmük fókuszát leginkább önmagukra irányítják.

A vibráló zakatolásban ellustult kényelembe azért néha egy pici félelem is vegyül: félelem az ürességtől és a másságtól. Félelem a megszokásoktól való eltéréstől és valami feltételezett külső erőtől, ami vélhetően megváltoztatná a kényelem meghatározó, álmos dominanciáját. Azaz felszabadítana.

El kell mondanom, hogy nagyszerű dolognak tartom, hogy a MAGMA kiállítással betekinthetünk a nógrádi művészek műtermeibe, az Azstaltársaság és az Alkotóműhely tevékenységébe ezek által a művek által. Nem tudom kifejezni igazán, hogy mennyire fontos az, hogy képzőművészek, egyesületek, alkotóköreik, műhelyeik által kifejeződik összetartozásuk is. Jelentős fegyvertény, hogy ezzel saját láthatóságukat erősítik meg, pozíciójukat és helyüket – ráadásul nem vagy nem csak lokálisan, hanem egy társadalmi szintű kulturális térben is.

Hangsúlyozom, hogy nagyon fontosnak tartom ezt, mert az egyéni teljesítményeket, életműveket valljuk be könnyű figyelmen kívül hagyni, elrejteni, kirekeszteni és az idő is könnyen elkoptatja vagy akár a feledés homályába tessékeli azokat. Egy csoport tagjaként, a közösség szakmai figyelmével a művész egyéni munkássága jelentősebb lehetőségekhez juthat, több ajtó nyílik ki és nagyobb lesz a publicitás is. Ennek a jelenségnek konkrét és alapos ismerőjeként elmondhatom, hogy közösségi érdekek érvényesítése sokkal eredményesebb lehet, mint az egyéni.

Ma így élünk. Ha egyedül kell szemben állnod a nagyvilággal, sokkal kisebb lesz az esélyed a túlélésre, ahogy alkotásaidnak, művészetednek is. Mondjuk ki ez az esély manapság közelít a nullához. Mindannyiunk nagyon fontos érdeke tehát, hogy az egyéni teljesítmények, képzőművészeti alkotások ne az enyészeté legyenek. Karakteresen egyéni életművek lezárulta után is megőrizhetőnek, hovatovább kutathatóknak, így az utókor számára is fontosnak kell lenniük.

A MAGMA kiállítás anyagát a Balassi Bálint Asztaltársaság és a StArt 20:10 Alkotóműhely tagjai Bakos Ferenc, Birkás Babett, Botos Zoltán, Földi Gergely, Gedeon Hajnalka, Gelencsér János, Handó Péter, Ispán Tibor, Király Mandi, Kun Péter, Losonczi Ildikó, Orbán György János, Perényi Anna műveiből állították össze a projekt kurátorai.

A művek sokfélesége és jellemző különbözősége érzékeny szeletet mutat meg e két szakmai egyesület tagjainak gondolkodásmódjáról, alkotói szerepvállalásukról és tevékenységük lényegéről.

A különböző hőfokon készített alkotások nem utalnak egységes tematikai összefüggésre, annál inkább az egyéni önképek felmutatását célozzák. Az egymás mellett élő alkotók egyénisége így a közös és egyidejű jelenlétben válnak most láthatóvá, ha a műveket szemléljük. A legkülönbözőbb dinamikai eltérések és alkotói szándékok még az egyes technikai azonosságokban is megjelenítik az egyéniségek differenciáit a képalkotás készségében valamint a műtárgy minőségében is. Jó látni azt, hogy milyen őszinte erővel tud együttműködni az egyéni karakterű különbözőségek ellenére ez a 13 művész. Jó látni, hogy milyen szabadon képesek értelmezni az eltérő kvalitások szintjeit és mennyire befogadó módon tudják mindezeket egy közös cél érdekében működtetni. Komolyan mondom, nagyon tiszteletreméltó ez a felfogás!

Érdekes megfigyelni, hogy a MAGMA kiállítás darabjai szerint a művészek mindannyian a figurális világ elemeivel építik műveiket. Olykor határozottan a látható világ leképzéseként, máskor emberalakok vagy környezeti elemek látványából kiindulva, vagy ezekből merítve alakítják műveiket.

Többszörösen terjednek ki az absztrakció irányába és kellő hozzáértéssel, gazdag formaérzékkel építik fel alkotásukat. Figyelemre méltó ezekben a művekben a nézőpont, mint kompozíciós jelentőségű energiaközpont. Kiinduló-, és viszonyítási pont, valami olyasmi, amiben ráadásul az „itt áll ön” pozíció megjelölés is kifejeződhet. Végezetül elárulom Önöknek, hogy a művészet a legintenzívebb örömforrás és élethosszig tartó játék, a maga elvitathatatlanságával.

Ez maga a törvény! Gratulálok a Magmás művészeknek!

Éljen a szabadság! Éljen a művészet szabadsága! Békét és biztonságot mindenkinek!