Ugyanakkor egy részük folklorizálódik, tudatosan megôrzôdik hagyományápoló személyiségek és közösségek, alkotómûvészek, intézmények, öntevékeny mûvészeti csoportok tevékenysége révén.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével. Így alakultak ki a naptári év egy-egy napjához, a különbözô ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Íme néhány húsvéttal kapcsolatos palócföldi népszokás:
- A tavaszi ünnepkört kezdô virágvasárnap a barkaszentelésrôl volt híres. Varsányban például azt tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van a barkán
- Virágvasárnaphoz kötôdött jellegzetes palóc szokás a kiszehordás, a villôzés is. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd község határára, hogy saját falujukat ne érje baj, kerülje el a betegség az évben.
- A kutatók feljegyezték, hogy a húsvét elôtti nagyhéten a "a palóc kisöpri, kimeszeli, kitapasztja, rendbehozza házát, megnyírogatja a lovát, kipucolja a szerszámait és tisztogat mindenütt".
- A húsvét hétfôi locsolkodás, öntözködés (vízzel, kölnivel, parfümmel) szokás a városokban is elterjedt és máig tartja magát, csakúgy, mint az ország más részein.
Forrás:nograd.net