A vád szerint az 1971-ben született Nagy János 2011-ben rajtakapta feleségét a szeretőjével. Ezután az asszony válópert kezdeményezett, elköltözött otthonról, de hiányoztak a gyermekei, és bejelentette, hogy visszaköltözik.

A férfit az ügyészség azzal vádolta meg, hogy 2014-ben megölte a feleségét, mert nem akarta őt újból a házukban látni. A vád szerint a férfi a holttestet a házukban lévő húsfeldolgozóban feldarabolta, maradványait elégette, majd egy réten szétszórta.

Nagy Jánost a Tatabányai Törvényszék először 2016 decemberében mentette fel, bizonyítottság hiányában. A másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla ezt az ítéletet megalapozatlanság és az indokolás hiánya miatt hatályon kívül helyezte.

A Tatabányai Törvényszék 2019 márciusában ismét felmentette bizonyítottság hiányában a vádlottat. A törvényszék bizonyítottnak látta, hogy az anyagmaradványokat a férj szórta ki, a telefonok cellainformációi pedig igazolták, hogy a férfi és a nő egy helyen tartózkodott. A bíróság szerint azonban, bár a történet kezdő- és végpontja igazolt, semmi nem bizonyítja, hogy a vádlott megölte az asszonyt, nem derítették fel a halál idejét és okát sem. A törvényszék szerint a vádlott közreműködött a sértett testének megsemmisítésében és maradványainak szétszórásában, de ez önmagában az emberölés vádját nem alapozza meg.

A másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla tavaly októberben hét év börtönre ítélte halált okozó testi sértés miatt a férfit. A bíróság szerint az emberölés nem volt bizonyítható, a testi sértés azonban igen. Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett.

A férfi mindvégig tagadta, hogy köze lenne felesége meggyilkolásához, az utolsó szó jogán - e hét kedden - azt mondta, nem tud olyan tényről, bizonyítékról, amely a bűnösségét igazolná. Hozzátette: nem követte el a bűncselekményt.

A harmadfokon eljáró Kúria pénteken megváltoztatta az ítélőtábla ítéletét, és halált okozó testi sértés helyett előre kitervelten elkövetett emberölésben mondta ki bűnösnek a vádlottat, amiért 21 év fegyházbüntetésre ítélte.

A Kúria indokolásában kitért arra: a másodfokú bíróság szerint is a vádlott szándékos magatartása vezetett a sértett halálához. A Kúriának tehát nem abban kellett döntenie, hogy mi történt, hanem, hogy az minek - testi sértésnek vagy emberölésnek - minősíthető. A Kúria ennek eldöntésére a vádlott tudatát vizsgálta, és arra jutott, ha a férfi nem akarta volna a felesége halálát, akkor az eljárás során olyan adatok kerültek volna elő, amelyek azt bizonyítják, hogy a férfi segíteni akart - valamilyen okból megsérült - feleségének. A Kúria tehát azt vizsgálta, a vádlott miért nem nyújtott segítséget a feleségének, amivel megmenthette volna az életét.

A bíróság szerint az elkövetőnek a sértett iránt tanúsított közömbösségéből arra lehet következtetni, hogy fennállt a sértett életének kioltására irányuló szándék, ezt támasztja alá a cselekmény nyomainak eltüntetése is. A Kúria szerint tehát nemcsak közömbös volt a vádlott, hanem az ölés szándéka vezette.

A bíróság súlyosító körülménynek értékelte többek között azt, hogy közeli hozzátartozó sérelmére követte el a gyilkosságot a vádlott, és, hogy megsemmisítette a sértett testét, ami súlyosan kegyeletsértő volt.