Nóg­rád me­gyé­ben min­den at­ro­ci­tás nél­kül tör­tént meg a ha­ta­lom át­vé­te­le 1956. ok­tó­ber 26. és ok­tó­ber 30. kö­zött, mint ahogy a ha­ta­lom vissza­vé­te­le is vér­te­le­nül zaj­lott le a no­vem­ber 4-ei má­so­dik szov­jet beavat­ko­zást kö­ve­tő na­pok­ban.

Salgótarjánban az 1956. október 27-én lezajlott első forradalmi megmozdulástól,a november 4-i szovjet intervención, valamint az első Kádár-kormány megalakulásán keresztül oda vezettek az események, hogy november végére kettős hatalom alakult ki a városban és Nógrád megyében egyaránt.

A november 4-e után visszaállított tanácsok csak abban az esetben tudtak napi kérdésekben dönteni, ha együttműködtek a volt forradalmi szervekkel.

Képünkön a tömeg Salgótarjánban ledönti a szovjet hősi emlékművet (Forrás: Központi Bányászati Múzeum).

A munkástanácsok mögött felsorakozott munkások megtörésére egyetlen módot találtak: a fegyveres testületek bevetését. Ezt a politikai döntést Marosán György december 8-án a következőképpen közölte a Steigerwald Ottó vezette Nógrád megyei munkásküldöttséggel:

„Vegyétek tudomásul, hogy ti nem forradalmárok vagytok, hanem piszkos, rohadt ellenforradalmárok. Mától kezdve nem tárgyalunk veletek, mától kezdve lövünk! És takarodjatok innen addig, amíg takarodhattok.”

A véres sortűz helyszíne, a megyei tanács épülete előtti tér - Forrás: Új Szó

A kormánypárti erők megerősödése november közepén vett lendületet és december első napjaira érte el csúcspontját Salgótarjánban. A szovjet beavatkozást követően megalakult, Darázs István által vezetett fegyveres csoport mellett, a városban november 14-e óta jelen volt páncélos alakulatával Salupin alezredes, aki a Salgótarjáni Katonai Városparancsnokság parancsnoki feladatát látta el.

Salgótarjáni bányászok. Az első csoport Kisterenyéről indult el a társaik kiszabadítására (a kép illusztráció) Forrás: Fortepan/Magyar Bálint

1956. november 15-én az Országos Rendőrfőkapitányság, a kormány szempontjából megbízható tiszteket küldött ki a megyei főosztályok újjászervezésére. A leghatékonyabb módszernek, a forradalom egyes vezetőinek a letartóztatása bizonyult.

A szovjet alakulatok megszállták a rendőrség előtti területeket, a helyi karhatalom emberei a megyei tanács épülete előtt foglalták el állásaikat.

A tüntetők reggel 9 óra óta folyamatosan érkeztek a megyei rendőrkapitányság elé. Először a Kisterenyéről elindult bányászok, mintegy 100-150 fős csoportja érkezett a helyszínre, ahol egy rendőrtiszt tartott nekik beszédet. A tiszt többek között azt kérte a bányászoktól, hogy állítsanak ki egy 5 fős delegációt, akikkel tárgyalni tud a rendőrség. A felvonult tömeg a delegáció lehetőségét elutasította, így a rendőr távozásra szólította fel az összegyűlteket, akik azonban nem hagyták el a helyszínt, mert ekkorra egy körülbelül 800 fős tömeg csatlakozott hozzájuk.

A rendőrség illetve a megyei tanács épülete előtt a kivezényelt pufajkások, egy szakasz rendőr, valamint Salupin alezredes szovjet alegységei sorakoztak fel, farkasszemet nézve a tüntetőkkel.

A felvonultak elfoglalták a rendőrség, illetve a megyei tanács épülete előtt elhaladó útszakaszt, számuk 11 órára 3-4 ezer főre duzzadt. Jelszavakat skandáltak, követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását, a szovjet csapatok kivonását és hangoztatták, hogy nem ismerik el a Kádár-kormányt, valamint többen a kivezényelt karhatalmistákat is szidalmazták.

Az 1956. december 13-án kiküldött bizottság által készített helyszíni rajz. (1956 Forradalom és megtorlás Nógrádban NML Blog)

A megyei tanács előtt eldördült lövések után, az épület mellet elhelyezkedő rendőrkapitányság elé kivezényelt orosz alakulat fegyverei is megszólaltak.

A sortűz következtében a helyszínen 27-en vesztették életüket, velük együtt 135 személyt szállítottak be a bányai kórházba. A kórház személyzete alig győzte ellátni a sérülteket, így rádión keresztül mozgósították a vöröskeresztes véradókat, és az ápolói végzettséggel rendelkezőket.A műtétek során további 19 ember vesztette életét.

A rendőrkapitánysággal szemben elhelyezkedő bérház, melynek falába a legtöbb lövedék fúródott (1956 Forradalom és megtorlás Nógrádban NML Blog)

Arra kérdésre, hogy ki vagy kik adták a tűzparancsot egyértelmű választ nem lehet adni. Ha egyáltalán volt parancs, az érkezhetett Budapestről, hiszen a párt hatalmának megszilárdítása érdekében, elhatározta a munkástanácsok mögött felsorakozott munkásság erőszakkal való megtörését, de az sem kizárt, hogy a parancsot a rendőrség épületében tartózkodó rendőri-, katonai- vagy politikai vezetők adták ki. Az is előfordulhat, hogy a kialakult feszült helyzetben a karhatalmisták nem bírták tovább az összegyűlt, őket is szidalmazó tömeg nyomását, és önkényesen lőttek a felvonultak közé.

A salgótarjáni sortűz egyik fő felelőse, Ladvánszky Károly ( a kép jobb szélén, tábornoki egyenruhában) a Kádár-rendszerben fényes karriert futott be, belügyminiszter-helyettes lett. Forrás: Fortepan

A véres eseményt követően a karhatalmisták elvonultak a helyszínről. A rendőrségen Salupin szovjet parancsnok parancsára egy röplapot fogalmaztak meg, amelyben a valóságot tudatosan meghamisítva, ellenforradalmi provokációnak minősítették az eseményeket. A röpirat az esetért a felvonult tömeget tette felelőssé, miszerint a tüzet ők kezdeményezték, a karhatalmisták csak erre adtak választ.

Az 1956 utáni véres megtorlások egyik további fő felelőse, Apró Antal - Forrás: MTI/Bauer Sándor

Az álláspont megerősítése érdekében december 11-én a Népszabadság hasábjain „Ellenforradalmárok felháborító provokációja Salgótarjánban” címmel jelent meg cikk.

A salgótarjáni események interpretációja a Népszabadságban (Népszabadság, 1956. december 10./ADT)

A szovjet városparancsnokság és a rendőrkapitányság december 8-i közös parancsában, azonnali hatállyal feloszlatta a megyei munkástanácsot, és a város egész területén kijárási tilalmat rendelt el. Azzal szemben, aki a tilalmat megszegte, a karhatalmi erők tüzet nyithattak. A délutáni órákban kezdetét vette a forradalom vezetőinek letartóztatása, illetve megindultak az emigrálások.

A salgótarjáni szovjet városparancsnok és a megyei rendőrkapitánynak a sortűz után, röplap formájában kiadott parancsa.

(1956 Forradalom és megtorlás Nógrádban NML Blog)

A véres eseményt követő napon a szovjet katonai parancsnok és a megyei rendőrkapitány egy közös felhívást tett közzé, melyben bejelentették, hogy a sortűz következtében elhunyt áldozatok közös temetését nem engedélyezik, a hozzátartozókat kérték, hogy szűk családi körben helyezzék örök nyugalomra halottjukat.

Az igazi megtorlás a sortüzeket követően vette kezdetét. Nógrád megyében a forradalom és szabadságharc aktív szereplői ellen 319 esetben indítottak eljárást.

Bátfai József az 1956-os sortűzben elhunyt édesapja, Bátfai József fényképével a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum 1956-os időszaki kiállításán Salgótarjánban 2016. november 16-án.

Az akkor harmincéves kovács éjszakai műszakja után vett részt a tüntetésen. Sérült munkatársa mentése közben érte halálos találat (Fotó: MTI/Komka Péter)

Középen Kádár János, balra tőle, profilból Németh Károly, a jobb szélen pedig Biszku Béla áll. A Kádár-rendszerben a sortüzek és a megtorlások irányítói fényes karriert futhattak be - Forrás: FORTEPAN/ANGYALFÖLDI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY

A karhatalomból hozta létre a Kádár-rezsim a Munkásőrséget - Forrás: Fortepan/Keveházi János