A béklyó („bilbo”) csuklós vaskarika volt, amit lánccal erősítettek a zárka padlójához, hogy a szabad mozgást korlátozzák. Nevét a spanyol Bilbao városról kapta – az angol büntetőrendszer ugyanis sokszor igyekezett spanyol eredetűnek feltüntetni saját barbarizmusát.

A bilincsek mellett a XIX. században bevezették a „büntetőzubbonyt”, a vasra veretés humánusabb változatát. (Az elsőt a XVIII. század végén egy Guilleret nevű kárpitos módolta ki Bicêtre-ben, egy Párizs melletti, krónikus elmebetegek számára fenntartott intézményben.)

Széles, vastag vitorlavászonba burkolták a rabot, majd kötéllel tekerték körbe a testét, mellkasához szorítva és megbénítva ezzel karjait. A 9 cm-es fémgallér legalább olyan kegyetlenül dörzsölte a bőrt, mint a vaskarika.

Szinte megőrjítette viselőjét, különösen – mint ahogyan az történt az esetek többségében – ha állva a falhoz szíjazták. Néha napokat töltöttek így a büntetésben lévő rabok. Használata fokozatosan eltűnt a XX. század elejére, bár a hasonló célt szolgáló kényszerzubbonyt a mai napig alkalmazzák az elmegyógyintézetekben.