Iványi Ödön festőművész 1918. november 12-én született Leszenyén és 1985. június 8-án hunyt el Salgótarjánban.

Rudnay Gyula tanítványaként korai olajfestményeit a föld színei, sötétebb tónusok jellemezték. Az 1960-as, 70-es évek fordulójától vált kedvelt kifejező eszközévé az akvarell.

Kései tájképeit tisztaság, fényben oldott színek jellemzik. Jelentős akvarellistaként számos országos és regionális tárlat résztvevője volt.

1954-ben költözött Salgótarjánba. A városunkban töltött harminc év alatt a művészi munkássága mellett tevékenyen részt vett a város kulturális életében. Dolgozott a megyei könyvtár igazgatójaként, szerepet vállalt a Palócföld folyóirat létrehozásában, tanított a Madách Imre Gimnáziumban.

Fontos feladatának tekintette az amatőr képzőművészeti mozgalom szervezését és irányítását. 1955-től a Salgótarjáni Úttörőházban vezetett képzőművészeti szakkört, 1964-től a Bányász Képzőművészeti Kör munkáját irányította, 1965-től a Megyei Képzőművészeti Stúdió munkáját szervezte, emellett alkotótábort is vezetett Szirákon.

Több alkalommal nyílt kiállítása a Műcsarnokban, Szécsényben, Makón, Salgótarjánban, Besztercebányán. 1970-ben Egerben a II. Országos Akvarell Biennálé első díját nyerte el.

1943-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványaként.
1970-ben a 2. Országos Akvarell Biennálén Egerben 1. díjat nyert.

A 40-es években mestere bajai művésztelepén dolgozott, később Salgótarjánban telepedett le. Állandó résztvevője volt az országos és a regionális tárlatoknak. Uralkodó témái a nógrádi táj. Elsősorban akvarellista volt.