Bár a díjjal kitüntetett első regénye, a Sorstalanság tette ismertté a nevét, ezen kívül még több tucat művében ragadta meg a kikerülhetetlen törést a holokauszt előtti és utáni valóságok között.

Budapestre visszatérése után 1948-ban érettségizett, majd újságíróként és gyári munkásként dolgozott. 1953-tól íróként, műfordítóként tevékenykedett.

1960-ban elkezdte megírni élményeit. A könyv 1973-ban készült el, és 1975-ben, Sorstalanság címen látott napvilágot.

A Holocaust-témájú mű nem talált kedvező fogadtatásra, így Kertész a továbbiakban fordításokból élt. A kilencvenes évek elején kezdtek újra megjelenni könyvei, az 1983-as Füst Milán-díj után pedig egyre több hazai és nemzetközi elismerésben részesült.Regényéből forgatókönyvet írt, Koltai Lajos filmrendező pedig nagy nézettségű, népszerű filmet rendezett belőle.

Megkapta többek közt 1995-ben a Brandenburgi Irodalmi Díjat, 1997-ben pedig a Lipcsei Könyvvásár díját és a Kossuth-díjat, valamint a legmagasabb magyar állami kitüntetés, a Szent István Rend (2014) tulajdonosa.

Kertész Imre 2007-ben, a Szegedi Tudományegyetemen (Wikipedia / Segesvári Csaba

A Svéd Akadémia 2002-ben a következő indoklással ítélte Kertész Imrének és Sorstalanság című könyvének az irodalmi Nobel-díjat: "egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben".

A díjat XVI. Károly Gusztáv svéd uralkodó adta át Kertész Imrének Stockholmban, 2002. december 10-én. Az író beszédében a holokausztnak az összeurópai lélekre és művészetre gyakorolt, kiheverhetetlen hatását hangsúlyozta. Véleménye szerint „Auschwitz – egy bizonyos értelemben legalábbis – felfüggesztette az irodalmat […] Auschwitz óta semmi sem történt, ami Auschwitzot visszavonta, ami Auschwitzot megcáfolta volna”. A totalitarianizmusból levont és levonható tapasztalatokat továbbra is érvényesnek tartotta, az emberi szabadságért való küzdelmet is ebben az értelmezési keretben szemlélte.

abc