A találmány kiterjedt a szálfeszítő, tűsíkosító és anyagtovábbító részekre. Isaac M. Singer sem színésznek, sem üzletembernek nem volt jó, viszont félelmetes érzéke volt mindenféle műszaki dologhoz.

Sok találmánya és sok szabadalma volt, de a balszerencse is üldözte, így negyven éves koráig csak tengődött.

1851-ben azonban egy elromlott varrógép javításával bízták meg, ő pedig Howe masinája alapján 11 nap alatt kifejlesztett egy sokkal hatékonyabb, folyamatos varrásra is alkalmas eszközt.

A szabadalom miatt hosszú éveken át pereskedett Howe-val, viszont a procedúrának köszönhetően találkozott az ügyvéd Edward Clarkkal, akit felvett cégéhez.

A családcentrikus, becsületes Clark tökéletes ellentéte volt a bohém, csapodár Singernek. Magánemberként nem jöttek ki jól, de üzletileg remekül kiegészítették egymást. Clark reklámkampányainak és üzleti érzékének köszönhetően 1865-re a vállalatnak 29 országban voltak gyárai, Singer tehetségéből pedig 20 szabadalmaztatott találmányra futotta.

Nagyjából 15 millió dolláros vagyonát halála után 23 gyermeke között osztották fel.