"Ebben az országban mindig vannak gondok - mondta a hagyományos, hagymás és zöld fűszeres iráni szendvics után Pijaz Dzsafarinak nevezett üzlet megnyitásáról nyilatkozva. - Úgy éreztük, hogy ha valaha is sikeresek akarunk lenni, nem szabad törődnünk a problémákkal."

Irán nemzeti valutája, a riál az új nemzetközi szankciók hatására nem sokkal korábban értéke felét elveszítette, a bankoknál és a pénzváltóknál pedig óriási volt az arany és a külföldi valuta iránti igény, mert az emberek azokba fektetve remélték megmenteni családi megtakarításaikat a vágtató inflációtól. Miután áprilisban Teherán - mindenkit meglepve - eredményes tárgyalásokat folytatott a világhatalmakkal nukleáris programjáról, az iráni hivatalos személyek és elemzők körében a háborútól való félelmet felváltotta az óvatos derűlátás.
A riál szerény erősödést könyvelhetett el, mire Ali Mesgaran felvett egy alkalmazottat, hogy jobban ki tudják szolgálni a vendégeket.

Vesztesnek érzik magukat

A Nyugat által katonai célúnak tartott, de Teherán állítása szerint békés iráni nukleáris program miatti, csaknem tíz éve zajló tárgyalások és fenyegetések bármilyen lezárása kedvező lenne Iránnak. Ali Mesgaran és a hozzá hasonlók azonban megtanulták, hogy ne tápláljanak vérmes reményeket. Ehelyett ő is és generációja más tagjai is igyekeznek a legjobbat kihozni egy rossz helyzetből.
"Remélem, hogy lesz eredményük a tárgyalásoknak - mondta a vállalkozó a The New York Timesnak, miközben Ray Ban napszemüveget viselő fiúk és Louis Vuitton táskás lányok vártak szendvicseire. - De semmilyen módon sem tudom befolyásolni őket. Mindössze annyit tehetek, hogy megpróbálom felépíteni a saját életemet."
Az ország nukleáris programja által kiváltott külföldi nyomás miatt a legradikálisabban az 1979-es forradalom után születetteknek kellett átalakítaniuk az életüket. A forradalom után született fiatal felnőttek hatalmas tömege - az ország 74 milliós lakosságának 70 százaléka 35 évnél fiatalabb - "kiégett nemzedéknek" nevezi magát, és úgy érzi, hogy vesztes az életben. Míg szüleik munkát tudtak találni, házasodtak és házat vettek, ennek a nemzedéknek az ambícióit korlátok közé szorították az iráni vezetők politikai döntései, és a nyomukban támadt külföldi nyomás.
A helyzet különösen bonyolulttá vált azután, hogy 2005-ben Mahmud Ahmadinezsád elnök hatalomra került, és Irán nukleáris programjával kapcsolatos álláspontja megkeményedett, ami miatt - miközben irániak nagy tömege kezdte meg felnőtt életét - nemzetközi szankciók következtek, és az elszigeteltség erősödött. A személyes gyarapodás helyett a politika vált a fiatal felnőttek életének központi témájává.
"Bármiről beszélgetek is a barátaimmal, akár a legújabb filmről, utazásról vagy a jövőnkről, mindig a politikánál kötünk ki - fejtette ki a 27 éves Samaneh, aki a szüleivel él, és büntetéstől félve nem árulta el a családnevét. - A hatalomban lévők határozzák meg az életünket. A lehetőségeink egyre korlátozottabbak."
Hangsúlyozta, hogy a nemzedékének nemcsak a nukleáris program okoz nehézséget. Irán korrupcióval és inflációval küszködik. Hivatalos adatok szerint a fiatalok körében valamivel több mint 20 százalékos a munkanélküliség, bár szakértők szerint ennél valószínűleg jóval nagyobb. A válások és a kábítószerezők száma egyre nő, és az egyenlőtlenség is egyre nagyobb.
"Nem látom, hogy e problémák közül bármelyik is megoldódna, de ha legalább a külföldi nyomás lanyhulna, és megszűnnének a szankciók, csökkennének a terheink" - fogalmazott Samaneh.

Azokban a napokban volt jövőnk

A reménytelenség széles körben elterjedt érzését erősíti az Ahmadinezsád előtt, 1997 és 2005 között hatalmon volt Mohammed Hatami elnökségének emléke. Két hivatali ideje alatt ő megpróbálta növelni a szabadságot, bátorítani a kapcsolatok javítását a Nyugattal és enyhíteni a merev öltözködési szabályokon, amivel feldühítette a konzervatívokat, viszont fiatalok és nők millióinak szavazatait szerezte meg.
Döntése, hogy két évre felfüggeszti Irán nukleáris dúsítási programját, komoly ellenállást szült az iráni politikai elitben, és ellenfelei - köztük a jelenlegi elnök - azzal vádolták, hogy kiárusítja az országot a Nyugatnak. Végül az iráni establishment külső köreibe száműzték, mert az Ahmadinezsád 2009-es vitatott választási győzelmét követően kirobbant lázongások idején flörtölt a Zöld Mozgalommal.
Sok 35 évnél fiatalabb ember azonban nagyon hiányolja.
"Azokban a napokban volt jövőnk, most azt se tudjuk, mi lesz holnap" - fogalmazott a 32 éves Zahra, aki sok más vele egykorúhoz hasonlóan megpróbálta elhagyni az országot. Férjével, az ugyancsak 32 éves Alival azt kérték, hogy teljes nevük ne jelenjen meg, mert félnek a hatóságoktól.
"Ha a Nyugattal folytatott tárgyalások sikeresek lesznek, lebontják az Irán köré vont szögesdrót kerítést? - kérdezte Ali, és mindjárt nemmel is válaszolt. - Nem látok olyan forgatókönyvet, amely alapján ez bekövetkezne."
Kevesen mondják ugyanakkor, hogy hiba a nukleárisenergia-programhoz való jog védelme. Még az iráni vezetés legkeményebb fiatal bírálói is egyetértenek azzal, hogy Iránnak nem szabad feladnia a nukleáris technológia terén elért előnyét. Egyesek azt bizonygatják, hogy évtizedekig tartó szankciókat is hajlandóak elviselni azért, hogy Irán elérje, amit akar.

"A kortársaim közül sokakat megfertőzött az Egyesült Államok, az amerikai műholdas tévéprogramok, divatbemutatók és szappanoperák - állította Ali Reza, aki 18 éves egyetemista, és tagja a Forradalmi Gárda felügyelete alatt működő önkéntes félkatonai szervezetnek, a Baszidzsnak. - De még ők sem akarják külföldi nyomásra feladni azt, amit elértünk."

Egyik nap Mesgaran szendvicsboltjában nem politikáról folyt a beszélgetés, hanem azokról a felhőszakadásokról, amelyek a teheráni metrót is vízzel árasztották el.
"Ez az én világom! - szögezte le a bolton és vendégein körbemutatva Mesgaran. - Itt legalább én ellenőrzöm az életemet. És ez jó érzés."